Lemondás – nyílt levél az MKSZ elnökségének

Lemondás – nyílt levél az MKSZ elnökségének

2011-02-07
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Ágai Kis András MKSZ-elnökségi tag lemondó levelét.
Nyílt levél a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségénekLemondás

Tisztelt Elnökség!

Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a továbbiakban nem kívánok a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja lenni. Nehéz szívvel hoztam meg a döntést, különösen annak fényében, hogy cirka másfél évvel ezelőtt igen komoly megtiszteltetésnek, feladatnak és kihívásnak tartottam, hogy jelöltek az elnökségbe, és a közgyűlés bizalmat szavazott nekem.

Mára ebből csak a megtiszteltetés maradt, bizony önkritikusan be kell vallanom, vajmi keveset tudtam lendíteni szeretett sportágunk szekerén. Hogy ebben valójában mekkora a személyes felelősségem, az nyilván erősen kérdéses, momentán azonban nincs jelentősége.

Tagja voltam egy testületnek, amely 2009 májusában azt a megbízást kapta, hogy tervszerűen, átgondoltan és bölcsen dolgozzon a magyar kézilabdázás jelenéért és még inkább a jövőjéért. Nem vagyok szakember, nem tisztem megítélni, hogy ez mennyiben valósult meg az elmúlt időszakban, és erről nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye.

Ami viszont – számomra legalábbis – teljesen egyértelmű: a sportág híveinek, a szurkolóknak, a tévénézőknek, az újságolvasóknak, ha úgy tetszik: az embereknek nem sikerült megfelelően elmondani, divatos kifejezéssel, kommunikálni, hogy voltaképpen milyen tervei is vannak ennek az elnökségnek az olykor igencsak égető szakmai, gazdasági, és nagyon nem utolsó sorban morális gondok, problémák kezelésére.

Lehet, hogy csupán a véletlen műve, az is elképzelhető, hogy a kóros pénztelenség az oka vagy éppen a csillagok állása, mindenesetre egyre többen látják úgy – a mégoly bravúros vb 7. hely ellenére is -, hogy gyülekeznek a viharfelhők a sportág egén, egyre csak szaporodnak a kérdések, érdemi válaszok azonban a legritkább esetben érkeznek. A Nagy László szappanopera, a főállású szövetségi kapitányok kérdése, csapataink professzionális menedzselése mind-mind megoldásra váró problémák, és persze lehet úgy tenni, mintha ezek voltaképpen nem is lennének problémák, csaklegalább magunkat nem kéne áltatnunk. De hát mitől is változnának érdemben a dolgok, ha még ebben az egyébként igen tiszteletre méltó közösségben is akadnak jó néhányan, akik elég gyakran gondolják úgy, hogy minden bajok okozója a sajtó, meg az a fránya nyilvánosság, amikor a szőnyeg alatt is annyi szabad hely van.

Újságíróként, televíziósként, de józanul gondolkodó sportbarátként sem tudok azonosulni ezekkel a rossz emlékű nézetekkel, sőt kifejezetten kártékonynak érzem őket. Lemondásomat a többi között éppen ezért öntöttem nyílt levél formájába.

Szívből kívánom az egész magyar kézilabdás társadalomnak, hogy a 2011-es év legyen sokkal sikeresebb, mint az előző volt. Ehhez mindenki hozzájárulhat valamivel, én például azzal kezdtem, hogy feltettem magamnak a kérdést, elnökségi tagként tudok-e segíteni ebben.

Kíváncsi vagyok, lesznek-e követőim.

Sporttársi üdvözlettel,

Ágai Kis András

Budapest, 2011. február 7.